Avas-Déli Református Hírlevél

2020. Március

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!
Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!

Ézsaiás 58, 6-7.

DUMÁT LEHET REKESZTENI!

Ma kezdődik nagyböjt. Ez a visszavonulás ideje. Ilyenkor nemcsak a gyomrunkat, de egész életünket a lelki dolgok felé irányíthatjuk. Röviden így mondjuk ezt: elcsendesedünk.

A csend a legtöbb nyelvben csak hiányként értelmezhető. Ott van csend, ahol nincs zaj, nincs hang, nincs szó. A latinos nyelvekben szilenciumot tartanak az emberek. Mi magyarok a csendben halljuk a “csendülést” is. De a csendes szó is óhatatlanul a fülünkben van, amikor valaki az indulatokat “lecsendesíti”, bizonyára nem véletlen, hogy sok ló kapta a Csendes, azaz a megszelídítésre utaló nevet. Mi sokkal inkább valami pozitív cselekvést érzünk a csend szó mögött.

De van feszítő csend is. Ez a szavak előtti csend. Amikor bennünk feszül valami, és azt érezzük, ki kell mondani. Hazugság az elhallgatás! És sokszor erővel tör ki a szó, mint valami malomkő, és el is talál embereket. Ez a csönd a szavakon innen van.

A passió történetében (Mt 27, 14.) szerepel a mondat: “És nem felelt (Jézus) egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.”

Pilátus a szavakon innen, Jézus a szavakon túl volt. Pilátusnak nem volt ideje arra, hogy belekerüljön Jézus csendjébe. Neki gyors döntésre volt szüksége, várta a támpontokat, amiket a bíróság elé terjeszthet. Lefojtott indulat volt benne, szinte megőrült a csendtől. Így állt szemben Jézus és Pilátus. Jézus már csak a csendet ismerte. Lelke elcsendesedett, elfogadta Isten akaratát. De ez a csend nem véleményhiány, nem süket csönd, hanem a megszelídült lélek csendje, aki teret enged Isten munkájának.

Talán egy élet kell ahhoz, hogy az ember megtanulja nem lenyelni a szavakat, hanem elereszteni őket. Nem gyomorfekélyt okozni magunknak ki nem engedett gőzünkkel, hanem elpárologtatni indulatainkat a csendben.

Az elengedés a csend igazi üzenete. Nem zajhiány, hanem az a belső állapot, egyfajta erőtér, amiben jó élni.

A csend ideje lehet számunkra az a hely, ahol kicsik vagyunk, ahol egyszerűen lemállanak rólunk azok a szavak, amikkel annyit sebeztünk, és annyi bajt okoztunk, csak Krisztus és mi vagyunk jelen, önzetlenül, magunk.

Ha Babits úgy érezte, hogy “hűtlen lettek a szavak”, mi ezerszeresen gondolhatjuk ezt. Nem lehet őket csak úgy mondogatni, használni. Csak az beszéljen, aki volt már a cethal gyomrában! Mert ideje van a hallgatásnak.

Mostanában mindennap igyekszem egy időt imádsággal tölteni a fölöttünk levő erdőben sétálva. Nagyon nagy érték számomra ez a csönd és elmélyedés. De egyik nap, amikor felhívtam a férjemet, hogy megyek haza, de még szeretnék elmenni imádkozni, ő megkérdezte: És a vacsora mi lesz? Én úgy gondoltam, hogy kikészítek egy tésztát, nagyok a gyerekek, megfőzik. Aztán ahogy sorban megkérdeztem a családot, világossá vált, hogy itt nem lesz vacsora, ha én nem maradok otthon. Beszorítottnak éreztem magam. Feltettem a vizet a gázra, és lekuporodtam a konyhában imádkozni, miközben rotyogott a fazék. Elém jött Jézus életéből az a kép, amikor összehívták az egész katonai csapatot, akik Jeruzsálemben voltak, és körbeállták őt, gúnyolódtak vele.

Jézus egész életében szabad volt. Mindenfelé járkált, szinte minden hasonlata a természetbe hívott, Izrael minden zegét-zugát bebarangolta, és most egy csapat katona felfegyverezve körbeállja: azt tesznek vele, amit akarnak.

Valójában Jézus ekkor volt a legszabadabb egész életében talán. Szinte hallom, ahogyan magában imádkozik, Uram segíts, hogy most a szeretet győzzön. És győzött, mert csendben tudott maradni. Kipányvázták, még egy legyet sem tudott elhessegetni az arcáról, és teljesen szabad volt, csendben volt.

Dr. Fekete Ágnes 2020. február 26.

ALKALMAINK

Minden vasárnap ½ 10-től Istentisztelet,
gyermek-Istentiszteletekkel párhuzamosan.

Március 1., vasárnapTAIZÉ-I IMAALKALOM16:00
Március 3., keddNői kör16:00
Március 4., szerdaBibliaóra17:00
Március 4., szerdaKóruspróba18:00
Március 6., péntekKonfirmációi előkészítő16:30
Március 6., péntekIfi17:30
Március 8., vasárnapFÉRFIKÖR / ANYAKÖR16:00
Március 9., hétfőAz időskor kihívásai10:00
Március 10., keddGyászcsoport18:00
Március 11., szerdaEGYHÁZLÁTOGATÁS17:00
Március 13., péntekKonfirmáció16:30
Március 13., péntekIfi17:30
Március 15., vasárnapÚRVACSORÁS ISTENTISZTELET17:30
Március 15., vasárnapCSALÁDI BIBLIAKÖR16:00
Március 17., keddNői kör16:00
Március 18., szerdaBibliaóra17:00
Március 18., szerdaKóruspróba18:00
Március 20., péntekKonfirmációi előkészítő16:30
Március 20., péntekIfi17:30
Március 22., vasárnapDICSŐÍTŐS ISTENTISZTELET9:30
Március 22., vasárnapDÉLUTÁNI ISTENTISZTELET16:00
Március 25., szerdaBibliaóra17:00
Március 25., szerdaKóruspróba18:00
Március 27., péntekKonfirmációi előkészítő16:30
Március 27., péntekIfi17:30
Március 28., szombatFILMKLUB – ÁMEN17:30

2020. Február

„Féld Istenedet, az Urat,
és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát,
amelyeket én parancsolok neked,
te magad, a fiad és unokád, életed minden napján,
hogy hosszú ideig élhess.”
5Mózes 6, 2.

Az imádság iskolája

„Ami az élet, amelyet Isten teremt bennünk, rendkívül változatos és végtelenül összetett. Bemagolt válaszokkal nem lehet megfelelően reagálni azokra a lenyűgözően kreatív megszólításokra, amelyekkel Isten szavában találkozunk.

Ami megkívántatik tőlünk, az nem az, hogy egy bizonyos megszólításra megtanuljuk a helyes választ, hanem hogy elsajátítsuk a személyes nyelvhasználat képességét, s így megfelelően tudjunk válaszolni arra, amit Istentől a Bibliában és Krisztuson keresztül hallunk változó élethelyzeteinkben és hitünk különböző szintjein.

Egy olyan szókincsre és mondattanra van szükségünk, mely eléggé személyes és kellőképpen átfogó ahhoz, hogy válaszoljunk mindarra, amit Isten mond nekünk, bárhol is halljuk azt életünk zarándokútjának megannyi állomása közül. …

Válaszaim azonban, melyek az éppen aktuális személyes és fizikális körülményeimben születtek meg bennem, csak abban az esetben voltak megfelelőek, ha engedelmességet és hitet fejeztek ki.

Olyan nyelvre van szükségünk, mely elég átfogó a folytonosság megőrzéséhez, elég rugalmas az élet finom árnyalatainak kifejezéséhez, beleértve gyermek- és felnőttkori élményeinket, és elég bátor a bűn és a szabadítás, a kegyelem és az irgalom, a teremtés és a szövetség, a félelem és a bizalom, a hit és a hitetlenség országainak bejárásához, ezekből áll ugyanis az emberi lét.

A Zsoltárok ez az átfogó, rugalmas és bátor nyelv.

Kálvin János a százötven zsoltárt „a lélek teljessége anatómiájának” nevezte.

Bármi, amit csak érzünk, tapasztalunk és mondunk, a Zsoltárokban kifejeződésre jut Isten előtt.”

Eugene H. Peterson

ALKALMAINK A HÁZASSÁG HETÉBEN

NEM CSAK HÁZASOKNAK.

2020. FEBRUÁR 12, SZERDA, 17:00
TAR ANITA:
„LENNI, VAGY NEM LENNI…” – JELENLÉT A CSALÁDBAN

„20 éve foglalkozom gyerekekkel, családokkal klinikai szakpszichológusként. Istennek pedig közel 10 éve adtam át teljes mértékben az életemet, azóta azért imádkozom minden nap, hogy lehessek az Ő nagy tervének a része, hogy tudjon használni engem is hűséges gyermekeként, hogy minél többekhez eljuthasson rajtam keresztül is az örömüzenet, hogy Jézus Krisztus a legnagyobb és egyetlen gyógyítónk. A bűnbocsánat adta feloldozáson keresztül, mi pedig mindannyian egytől-egyig Isten szeretett, egyedi és értékes gyermekei vagyunk. Hitvallásom: “Istennek csodálatos elképzelései vannak rólam, de a tervrajzot csak Ő ismeri.” – és ez mindenkire vonatkozóan igaz. Akkor vagyunk a legjobb helyen, ha letesszük a kezébe az életünket és hagyjuk, hogy ő irányítsa a lépéseinket minden napunkon.”

2020. FEBRUÁR 13, CSÜTÖRTÖK, 17:00

DR. SZABÓ-TÓTH KINGA:

CSALÁD- ÉS PÁRKAPCSOLATOK MINŐSÉGE ÉS STABILITÁSA

Dr. Szabó-Tóth Kinga szociológus, szociális munkás, a ME BTK Alkalmazott Társadalomtudományi Intézetének vezetője. Oktatóként és kutatóként elkötelezett családszociológiai kérdések vizsgálata iránt. Számos előadást, csoportot vezet párkapcsolatok, gyerekvállalás, családi életciklusok, családi változások témakörében.

Mottója: „Hát pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál mosolyogjunk”. (József Attila)

Szeretettel várunk MINDENKIT az előadásokra és az azt követő beszélgetésre.

A belépés ingyenes!

„Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.  Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.
Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként.”
1Korintus 7, 1-6.

„LÉLEK-TAN”

Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak.

Amíg az ember felnő, annyi degradáló jelzőt kaphat a szomszédjától, a boltostól, a buszsofőrtől, a barátaitól, az osztálytársaitól, sőt a saját rokonaitól, a saját testvéreitől is stb. hogy felnőttként majd nem kis önismereti munka lesz megbirkóznia azzal, hogy ezeket a jelzőket leválassza magáról és ne ezekkel azonosítsa magát. A beégéshez pár alkalom is elég, és az ember megszokja és elhiszi amit róla mások mondanak. Önmagunk degradálása nagyon megy, kortól nemtől függetlenül, amikor kudarc helyzetbe kerülünk, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Ilyenkor bizonyításra kerül magam számára, hogy értéktelen, haszontalan, szerencsétlen vagyok.

Ezt a látásmódot önmagunkkal kapcsolatosan felül kell vizsgálnunk.

Amikor valaki még felnőttként is negatív jelzővel illeti magát, akár csak önmagának mondogatva, kérdezze meg magától: Valójában ilyen vagyok?

Ez lennék én? Jó ez nekem, hogy ezt gondolom magamról? Erre van a legnagyobb szükségem most? Ha valami nem sikerül, akkor azt nem csak kudarcként lehet felfogni, hanem lehetőségként is, mert lesz akkor más… és ne felejtsük el, mindig van választásunk!

Önmagunk hibáztatása, leértékelése helyett, választhatjuk azt is, hogy bátorítjuk magunkat, elismerjük azt amit már eddig megtettünk, akik már most is vagyunk.

Ahogy elhittük a másoktól elhangzó negatív és hamis ítéleteket egykor, úgy most felnőttként megtehetjük, hogy ezt a mások általi szóbeli kivetüléseket, már köszönjük, nem kérjük, mindenki a saját háza táján söprögessen.

Senki nem ismerheti a másik embert addig, amíg önmagát nem ismeri.

Aki pedig önmagát ismeri azt onnan fogod felismerni, hogy a másik nem vetít rád megjegyzéseket és nem fogja degradálni, becsmérelni, megszólni embertársát, a háta mögött sem. Hanem feltétel nélkül, minősítés nélkül, barátságban él önmagával és a környezetében lévőkkel. Nem a hibást, és nem tettest keresve, nem a másikat felelősségre vonva, a másik embertől bármit is elvárva.

Erőlködés nélkül él, elfogadóan, mindezt a szeretet erejében, nem tolakodóan.

TE is lehetsz ilyen, működhetsz így, mert ez nem kiváltság, adottság vagy lehetőség kérdése.

Most is AZ vagy, Neked is megadatott mindez, bármit is mondtak már rád ami lehúzó volt, tudd, hogy értékes vagy!

Mert Isten sem elítél téged, hanem dicsér és felemel, mert értékes vagy.

Ajándék vagy.

„Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!”
Zsoltárok 8.

DE!

„De az én Uram, az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.”
Ézsaiás 50,7a.

„De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek…”
ApCsel 26,22.

Azt mondják, ha kimondunk egy mondatot, és utána a következőt a „de” kötőszóval kezdjük, akkor bizony az egész előző állításunk nem ért semmit, a folytatás miatt hitelét vesztette.

Mindkét mai igénk ezzel a szóval kezdődik, és akár Ézsaiás próféta életét nézzük, akár Pál apostol életét követjük egészen Agrippa király előtt való beszédéig, igazolva láthatjuk a fenti állítást.

Annyi mindenen ment keresztül a próféta és az apostol is, hogy egész magas kilengésű görbékkel tudnánk csak ábrázolni mindkettejük életét.

De mindkettejük életében nagy szerepet játszik az a „de”, amely Isten aktív jelenlétére utal életükben. Aktív, és nem passzív.

Azt mutatja, hogy nem számít, mi volt a múltban, és természetesen nemcsak az előző mondatban, hanem az egész életükben. Csak az számít, hogy most mi van, és most az van, hogy mindketten bele tudnak simulni Isten tenyerébe, és hitvallásszerűen ki tudják mondani, hogy Isten akkor is megsegítette őket, amikor a görbe legalján voltak, vagy éppen emelkedőben.

Kívánom, hogy mi is tudjunk így belesimulni Isten tenyerébe, és jelenlétünkkel tudjunk mi is bizonyságot tenni arról, aki megfeszíttetett, „de” feltámadt, meghalt, „de” újra él.

Köszönöm, Uram, hogy ismersz, de szeretsz.
Köszönöm, Uram, hogy Isten vagy, de emberré lettél.
Köszönöm, Uram, hogy meghaltál, de újra élsz.

Ámen.

Forrás: http://www.evangelikus.hu

A L K A L M A I N K

Minden vasárnap ½ 10-től Istentisztelet, gyermek-Istentiszteletekkel párhuzamosan.

Február 2., vasárnapTAIZÉ IMAALKALOM16 óra
Február 4., keddNői kör16 óra
Február 5., szerdaBibliaóra17 óra
Február 5., szerdaKóruspróba18 óra
Február 7., péntekKonfirmációi előkészítő16, 30 óra
Február 7., péntekIfi17,30 óra
Február 9., vasárnapFÉRFIKÖR / ANYAKÖR16 óra
Február 10., hétfőAz időskor kihívásai10 óra
Február 11., keddGyászcsoport18 óra
Február 12-13., szerda-csütörtökHÁZASSÁG HETI ALKALMAK NEM CSAK HÁZASOKNAK17 óra
Február 14., péntekKonfirmáció16,30 óra
Február 14., péntekIfi17,30 óra
Február 16., vasárnapCSALÁDI BIBLIAKÖR16 óra
Február 18., keddNői kör16 óra
Február 19., szerdaBibliaóra17 óra
Február 19., szerdaKóruspróba18 óra
Február 21., péntekKonfirmációi előkészítő16,30 óra
Február 21., péntekIfi17, 30 óra
Február 22., szombatFILMKLUB: „ÁTTÖRÉS”15 óra
Február 23., vasárnapDICSŐÍTŐS ISTENTISZTELET9,30 óra
Február 23., vasárnapDÉLUTÁNI ISTENTISZTELET16 óra
Február 26., szerdaBibliaóra17 óra
Február 26., szerdaKóruspróba18 óra
Február 28., péntekKonfirmációi előkészítő16,30 óra
Február 28., péntekIfi17,30 óra

https://www.avasdeliref.hu

2020. Január

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem,
most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok?„
Ézsaiás 43, 18-19.

ÁLDOTT ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

Úgy, ahogyan a Lélek adta nekik…

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” ApCsel 2, 1-4.

Londonban járunk, amikor 1739. újév hajnalán Isten Szentlelke „meglátogatott” egy egész éjjel imádkozó közösséget: „Istennek ereje hatalmasan kitöltetett ránk…” – írta naplójába John Wesley – „úgyannyira, hogy sokak kitörő örömmel kiáltottak fel, ismét mások térdre hullottak…”
Ennek következtében Wesley élete során több, mint 400.000 km-t tett meg lóháton (innen ered az „Isten lovasa” elnevezés is), és kb. 40-45.000 Igehirdetést mondott el, míg testvére, Charles kb. 6000 egyházi éneket szerzett.
Akkor 25 éves barátjuk, George Whitefield átkelt az Atlanti Óceánon, akinek szolgálata nyomán útjára indult az Első Nagy Ébredés Amerikában.
A világ, ahogyan addig ismerték, örökre megváltozott – semmi nem maradt ugyanaz, mint ami korábban volt!
Jézus azt mondja János evangéliumában:
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni…” János 7, 38-39.

Szükségünk van Isten Lelkére, az Élő Vízre!

„Istennek Szent Lelke / meghívlak az életembe! Tölts be most új erővel / megújult hittel és reménységgel! Egyedül Tiéd a dicsőség!” / Ámen

Amit Istenről, uralmáról és az evangéliumról hiszünk

„Hisszük, hogy a Szentlélek köztünk és bennünk van.
Hisszük, hogy Isten Lelke továbbra is a világ gonoszságának és a bűneinknek káosza fölött lebeg, s egy új teremtést és új teremtményeket készít elő.
Hisszük, hogy Isten a világtörténelem eseményeit nem hol mutatva, hol rémülten szemléli, hanem részt vesz bennük.
Hisszük, hogy Isten mindent, különösen minden szerencsétlenségnek látszó dolgot felhasznál arra, hogy őt dicsőítő életet teremtsen.
Mi hisszük mindezt, de nem látjuk. Ezékielhez hasonlóan szétesett csontvázakat látunk, melyeket a könyörtelen babiloni nap kifehérített.
Egy halom csontot látunk, melyek egykor nevető és táncoló gyerekek voltak, szeretkező és tervezgető felnőttek, hívők, akik kételyeiknek adtak hangot, és dicséretet énekeltek egykor a gyülekezetben – és akik bűnösök voltak.
Nem látjuk a táncolókat vagy szeretkezőket vagy éneklőket – legjobb esetben is csak egy futó pillantás erejéig tűnnek fel előttünk.
Csontokat látunk. Száraz csontokat. Látjuk a bűnt és a bűn miatti ítéletet. Ezékiel ezt látta, ezt látják mindazok, akiknek van szemük látni és agyuk gondolkodni, és ezt látjuk mi magunk is.
Mi azonban valami másban hiszünk.
Hiszünk abban, hogy ezek a csontok, inak és izmok segítségével emberekké állnak össze, akik beszélnek és énekelnek és nevetnek és dolgoznak és hisznek és dicsérik Istenüket. Hisszük, hogy ez úgy történt, ahogy Ezékiel meghirdette, és hisszük, hogy ez mindmáig történik.
Hisszük, hogy ez megtörtént Izraelben és történik az egyházban.
Hisszük, hogy részesei vagyunk e történésnek, amikor énekekkel dicsőítjük Istent, hittel figyelünk szavára, és Krisztus új életét vesszük magunkhoz a sákramentumokban.
Hisszük, hogy a legfőbb dolog, ami történik vagy történhet, hogy többé nem szétesett csontvázakhoz vagyunk hasonlóak, hanem ismét tagjaivá válunk Krisztus feltámadott testének.” Eugene H. Peterson

ALKALMAINK

Minden vasárnap ½ 10-től Istentisztelet, gyermek-Istentiszteletekkel párhuzamosan.

Január 7., keddNői kör16:00
Január 8., szerdaGyülekezeti bibliaóra17:00
Január 8., szerdaKóruspróba18:00
Január 10., péntekKonfirmációi előkészítő16:30
Január 10., péntekIfjúsági alkalom17:30
Január 12., vasárnapAnyakör / férfikör16:00
Január 13., hétfőSegítő csoport: az időskor kihívásai10:00
Január 14., keddSegítő csoport: Gyász 4.18:00
Január 15., szerdaBibliaóra17:00
Január 15., szerdaKóruspróba18:00
Január 17., péntekKonfirmációi előkészítő16:30
Január 17., péntekIfjúsági alkalom17:30
Január 18., szombatFILMKLUB – A KÉT PÁPA15:00
Január 19., vasárnapDICSŐÍTÉS AZ ISTENTISZTELETEN09:30
Január 19., vasárnapCsaládi bibliakör16:00
Január 21., keddNői kör16:00
Január 22., szerdaÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET
Az elmélkedést/ rövid igehirdetést András atya tartja
Az alkalom után szeretetvendégség/agapé
17:00
Január 24., péntekKonfirmációi előkészítő16:30
Január 24., péntekIfjúsági alkalom17:30
Január 26., vasárnapÚRVACSORÁS ISTENTISZTELET09:30
Január 26., vasárnapDélutáni Istentisztelet16:00
Január 29., szerdaBibliaóra17:00
Január 29., szerdaKóruspróba18:00
Január 31., péntekKonfirmációi előkészítő16:30
Január 31., péntekIfjúsági alkalom17:30

2019. December

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

„… az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta:

József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát,

mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed,

 mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből!

Máté 1, 20-21.

Decemberi könnyek

Gondoltam, én is írhatnék valamit. Valamit, ami könnyed és vicces, picit elgondolkodtató: karácsonyi habcsók, szép, édes és pár percre eltelít. Kész vagyok. Közzétehetném. Mégsem teszem. Most itt ülök a szövegszerkesztő fehér lapja előtt, és megint gondolkodok. Mit írhatnék arról, akinek a közelgő karácsony nem örömet hoz, nem felhőtlen vidámságot. Akinek vesztesége súlyosabb és fájdalma erősebb semmint pár odavetett ige tompíthatná. Aki tudja, hogy Isten ura mindennek, hogy minden a javunkra válik, hogy reményteljes a jövő, amit tervez az ÚR, hogy a szenvedés csak egy pillanat… de nem érzi most. Mit írhatnék annak, aki levegő után kapkod a hirtelen rászakadt gyásztól, akinek kiürültek a napjai,és csak a hideg maradt? Annak, akit évek súlya nyom, napról napra görgetett szürke kötelesség és feladat, és nem tud felnézni már? Annak, akit önvád mar, és arra gondol, mit tehetett volna még, újra visszapörgetve a közös idő lapjait. Annak, aki sok gyermek mellett aggódik, hogy vajon felépül-e a férje, megtartja-e Isten a társát. Annak, akiről elfeledkeztek a barátai, és nem hallották meg, mikor segítséget kért. Annak, aki magányos, akinek csak a csend zúgása marad estéről estére. A néma szenvedőknek, a régóta vigaszra váróknak, akik sírnak, akik feladták, akik még küszködnek… Nem tudom. Jó lenne azt írni, hogy együtt érzek veled, részt veszek a fájdalmadban, átérzem a bánatod, de nem lenne igaz. A szavak elhasználtak, megkopottak. Szeretnék ezernyi biztatást hozni, gyógyító igéket, vagy csak annyit mondani, nem lesz semmi baj. Nem mondhatom. Nem marad más, imádkozok. Mert tudom, hogy az Isten valóban ura mindennek, tudom, hogy reményteljes a jövő, és a szenvedés egy pillanat lesz az örökkévaló dicsőség szemüvegén át. Bár most nem látom, de tudom, hogy Isten minden szenvedőt szeret; különlegesen, figyelmesen, igazán. Elszomorodtatok? Talán nem baj. Ne hagyjanak hidegen a decemberi könnyek. Körülöttünk vannak, akikért most nekünk kell imádkoznunk. Atyánk, hadd találjanak ma otthonra nálad az elveszettek; kérünk, oldd fel szereteteddel a vádlást; adj a virrasztóknak reményt, és töltsd meg jelenléteddel az űrt. Kérünk, add a te szabadságodat a görnyedőknek; és a gyászolóknak, hogy megláthassák Jézus velük hullajtott könnyeit. Adj fénysugarat a sötétségben. Szükségünk van a szeretetedre, hogy jól tudjunk szeretni, és arra, hogy betölts Szentlelkeddel, hogy vigasztalók lehessünk magunk is. Ámen. (Gudmon Orsolya)

20191118_LQ.jpg

A L K A L M A I N K

Minden vasárnap ½ 10-től Istentisztelet, gyermek-Istentiszteletekkel párhuzamosan.

December 1, vasárnapAdventi délután16 óra
December 2, hétfő!!!Női kör16 óra
December 4, szerdaBibliaóra17 óra
December 4, szerdaKóruspróba18 óra
December 6, péntekKonfirmációi előkészítő16,30 óra
December 6, péntekifjúsági bibliaóra17,30-19 óráig
December 8, vasárnapGyermekkórus próbaIstentisztelet után
December 8, vasárnapCsaládi bibliakör16 óra
December 9, hétfőIdőskor kihívásai 3.10 óra
December 10, keddGyászcsoport 3.18 óra
December 11, szerdaBibliaóra17 óra
December 11, szerdaKóruspróba18 óra
December 12, csütörtökPresbiteri gyűlés18 óra
December 13, péntekKonfirmáció- ZÁRÓ ALKALOM!16,30 óra
December 13, péntekIfjúsági bibliaóra – ZÁRÓ ALKALOM!17,30-19 óráig
December 15, vasárnapGyerekkórus próbaistentisztelet után
December 15, vasárnapGyermekkarácsony16 óra
December 17, keddNői kör16 óra
December 18, szerdaBibliaóra17 óra
December 18, szerdaKóruspróba18 óra
December 22, vasárnapDicsőítés az Istentiszteleten9,30 óra
December 22, vasárnapGyermekkórus próba Karácsonyi műsor főpróbaIstentisztelet után
December 22, vasárnapDélutáni Istentisztelet, fenyőfa díszítés16 óra
December 24, keddSzentesti Istentisztelet16 óra
December 25, szerdaÜnnepi Úrvacsorás Istentisztelet9,30 óra
December 25, szerdaÜnnepi Úrvacsorás Istentisztelet16 óra
December 25, csütörtökÜnnepzáró Istentisztelet9,30 óra
December 31, keddÓévi Hálaadó Istentisztelet16 óra
Január 1, szerdaÚjévi Úrvacsorás Istentisztelet16 óra

https://www.avasdeliref.hu


2019. November

„Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. „

Róma 8, 11.

Itt van Isten köztünk

Jó Istenem, adj bátorságot, adj erőt, hogy képes legyek egyszerű, világos mondatokkal bizonyságot tenni Rólad, szeretetedről, gondviselésedről, megváltásodról, kegyelmedről.

Szeretett Gyülekezet!

Október hatodikán, a Nemzeti Gyásznapon emlékezve a hősökre, hadd meséljek el, egy talán kevésbé ismert történetet. A koronázás 1867-ben, nagy esemény volt. Ujjongott Pest és Buda. Az épületeket kivilágították. A lelkes fiatalok egy csoportja járta az utcákat és megszólította a kivilágított ablakokban ünneplő embereket. Egyetlen sötétbe burkolódzó ház volt Pesten. A csoport felháborodva akarta számon kérni a lakóját. Valaki megszólalt: Itt gróf Batthyányi Lajos özvegye lakik! (gróf Zichy Antónia, a mártír miniszterelnök felesége.) A csoport szó nélkül abba hagyta az ünneplést, és elvonult.

Kedves Testvérek! Szeretett Gyülekezet!

Bocsássatok meg, hogy ismét esetlen gondolataimmal hozakodok elő. Annyiszor elhatároztam, hogy nem szólok, hiszen érdemtelen vagyok rá. Mégis szinte utasítást kaptam: Tessék beszámolni a gyülekezet előtt! Hitvallásom mélyről jön, régóta foglalkoztató gondolatokból fakad. Elsősorban a gyülekezetünk életét érinti. Ezért kétségeim voltak szabad-e nekem erről beszélni, de megkönnyítette a helyzetemet az, hogy így előttetek saját bűnömet is bevallhatom. Tekintsétek megszólalásomat hangos imádságnak.

Mindenekelőtt hála Istennek, hogy adta ezt a gyülekezetet. Adta nekem, nekünk azt a nyitott teret, ami lehetőséget teremt például arra, hogy ezt a hitvallást elmondhatom, a templomunkban, az istentisztelet előtt. Hála Istennek azért is, hogy a körülöttem lévőkkel együtt imádkozhatok, köszönthetjük egymást, válthatunk egy – két szót, megszoríthatjuk egymás kezét, küldhetünk egymásnak egy meleg pillantást vagy egy Mai Igét, és hogy egyre több új arcot látok. Isten hozott benneteket! Fájdalmas szívvel gondolok azokra, akik elmaradtak. Adjon a Jóisten nekik is erőt távollétükben.

Hála Istennek azért is, hogy itt lehetünk az Ő templomában.

Milyen furcsa visszagondolnom arra, hogy amikor először megfogalmazódott a gyülekezetben a templom megépítésének gondolata, nekem az olyan volt, mintha már másnap a kész templomban tartanánk az istentiszteletet. Pedig ennek több mint 15 éve. (2004.) Isten áldása kísérte végig a beruházást. Csodálatos volt Isten akaratát belülről, munkatársként tapasztalni a megvalósítás során. Akkor is, és most is megrendít biztatása: Ne félj, ne csüggedj, veled, veletek vagyok! Ez mindig megnyugtatott, és végeztem a rám bízott feladatot, Isten ajándékaként.

Hála Istennek a templomért, ezért a téglával körbehatárolt, 16 x 10 méter alapterületű és 7 méter magas térért, amit templomtérnek nevezünk. Most, hogy Isten adta a templomot, kérdések halmaza merült fel bennem: Miért építették a hitbéli őseink a templomot? Istennek tetsző módon használjuk-e a templomot?

Ami miatt ezt a kérdést felvetem az utóbbi hetekben történt velem az istentiszteletek előtt. Belépve a templomba hallhattam a szokásos beszélgetés moraját. Aztán örömömre, csendesen megszólalt a szívet felkészítő gitárhang, énekekkel. Megszólalt az orgona is. És a beszélgetés moraja felerősödött. Nyilván azért mert a beszélgetést zavarta az énekszó, meg a zene. Közben én is beszélgettem. Rajta kaptam magamat, én sem vagyok szent, nem tudok elcsendesedni, pedig úgy kellene?! Ez nagyon zavart. Ekkor határoztam el, hogy kérem Isten segítségét! András már többször kérte a gyülekezetet: elcsendesedve készüljünk prédikációra. Na ez nem valósult meg, de miért nem vagyunk erre képesek?

Ráadásul a tervünk, és ami elkészült, templomról és gyülekezeti házról szólt. A templom Isten hajléka, ahol szól hozzánk. A gyülekezeti terem közösségi tér, ahol beszélgetni lehet. Akkor ott miért ne beszélgethetnénk? Az ellentmondás feloldásának titkát nem ismerem, azonban el tudom mondani mire jutottam imáim során.

Vannak tapasztalatok.

• Gyerekkoromban a templom a csend helye volt. Amikor később, harangozni mentünk a toronyba, a templom-téren szinte lábujjhegyen mentünk át, pedig nem volt istentisztelet.

• A színházban gong is figyelmeztet öt perccel az előadás kezdete előtt, meg felgördül a függöny. A közönség elcsendesedik.

• Annak idején, az egyetemen a nagy előadóban 220 hallgató észre sem vette, hogy a professzor bejött, úgy el voltunk egymással foglalva. Nem akart bennünket túlkiabálni. Megállt a katedra előtt, csendben felemelte a krétát és úgy tartotta. Lassan elcsendesedtünk, megkezdhette a tanítást. Nekünk a Bibliát kellene feltartanunk?

• Vannak templomok ahol ma is, a csengő vagy kis harang hangja jelzi, kezdődik az istentisztelet.

A mi gyülekezetünknek hiányzik az új “templom élménye”. A korábbi helyeinken olyan természetes volt az istentisztelet előtti beszélgetés. Miért ne tettük volna ezt például az előző helyünkön, a színházteremben!

Templom a békesség, a csend tere, az ige hallgatás mellet az imádkozás tere.

Idézet következik Henri J.M. Nouwen, “Szeretett vagy” című könyvéből: “Az ima a keresztény közösség nyelve. Az imában válik láthatóvá a közösség természete, mert az imában afelé fordulunk, aki a közösséget megformálja. Nem egymáshoz imádkozunk, hanem együtt imádkozunk Istenhez, aki hív és új néppé tesz bennünket. Az ima nem egy a sok minden közül, amit a közösség végez, hanem maga a közösség léte.” “Az ima által jön létre és fejeződik ki a közösség. Amikor szótlan imában együtt ülünk, létrehozunk egy teret, ahol érzékeljük, hogy az, akire várakozunk már megérint bennünket.”

Eszembe jutott Pál apostol levele is, a Korinthusiakhoz (2Korinthus 6, 16): “Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy az Isten mondta: “Közöttük fogok lakni és járni.”

Csiha Kálmán, amikor nálunk tartotta az evangelizációt utalt rá: “Isten most is itt van velünk, itt járkál a széksorok között!”

Mi személyesen tudjuk megteremteni azt a teret, ahol Isten lakozhat, járhat. Az ima olyan belső elcsendesedés, ahol meghallhatjuk, egyénenként Isten hangját. Isten pedig leggyakrabban halkan, szelíden szól. Hogy meghalljuk elcsendesedésre van szükség. De nemcsak erre, hanem arra is, hogy legyen helye a lelkünkben az üzenetnek. Hadd meséljek el egy kis történetet, egy japán egyetemi professzor és egy japán zen mester találkozásáról :

“Nan-in, a Meidzsi-kor (1868-1912) egyik japán mestere, egy egyetemi tanárt fogadott, aki a zenről akart érdeklődni. Nan-in teát szolgált fel. Teleöntötte a vendég csészéjét, majd továbbra is öntötte a teát. A professzor nézte, amint a folyadék túlcsordul, és nem tudta tovább türtőztetni magát.

– Már tele van. Nem fér bele több – kiáltott fel.

– Ehhez a csészéhez hasonlatosan – felelte Nan-in, – Ön is tele van a saját véleményeivel és feltevéseivel. Hogyan mutathatnám meg a zent, ha először nem üríti ki a csészéjét?”

Tehát, ha lelkünk telve van a napi problémáinkkal vagy élményeinkkel, nincs egy kis üres tér a lelkünkben, nem vagyunk képesek arra, hogy az újat befogadjuk.

A gyülekezetünkben rajtam kívül többen lehetnek, akik szívesen készülnének csendben, kicsit megüresítve a lelkünket, az Istentiszteletre.

Hadd valljak be egy másik “bűnömet” is. Főleg aktív munkás időszakomban gyakran előfordult, hogy betértem egy közeli, nyitva lévő templomba. Nem volt ott istentisztelet, sem mise. Csak lekucorodtam egy padba. Csend volt, pedig nem voltam egyedül, másnak is szüksége volt erre. Nem vittem semmit. Nem is imádkoztam. Csak összetettem a két kezemet. Ott voltam. Csendben. Aztán, VELE.

Működnek a gyerekkori reflexek. Emlékszem, amikor a lelkész belépett a templomba, a gyülekezet felállt. Nem tudom mi volt ennek az üzenete. Soha nem éreztem azt, hogy valamiféle tekintély-tisztelet miatt történne ez, pedig édesapámat sokan tisztelték. Nálunk András köszönt bennünket, mi köszöntjük egymást, de Andrást nem köszönti senki. Amikor belép a templomba mindig mocorog a lábam, fel szeretnék állni – mint régen – úgy köszönteni azt, aki aznap Isten igéjét hirdeti, számomra is.

Kedves Testvérek!

Ne haragudjatok őszinteségemért. Isten végtelen kegyelméről akartam beszámolni amit velem művel, amit nekem megmutatott. Hálás vagyok Istennek, hogy töretlenül bízni tudok benne, hogy tudom hogy szeret, hogy velem van mindig, hogy megszólít, hogy tudom ott van a védő karja akkor is, amikor én nem törődök vele. Ámen

Miskolc, 2019. október 6.

Komáromi Gyula

Szeretett Gyülekezet!

Megrendülten éltem át a Szentlélek ajándékát: vasárnap az istentisztelet előtt csendben készültünk az istentiszteletre és felállva köszöntöttük a lelkipásztort.

Itt több volt mint csend, átélhettük: Itt van Isten köztünk.

Köszönöm Istenem!

Komáromi Gyula

2019. 10.13. Istentisztelet.

TANÚSÁGTÉTEL

Kedves testvérek!

Abból a lelki indíttatásból állok itt előttetek, hogy tanúságot tegyek arról, hogy Isten gondviselése és szeretete miként vezette az életem az elmúlt egy évben.

Talán még emlékeztek rá, amikor itt álltam, megtörten, betegen, akkor másfél éve céltalanul üldögéltem, a hátsó sorban, kisfiammal. Megannyi hányattatott évvel mögöttünk, betegségekkel, szenvedésekkel, nélkülözéssel, kellett élni a mindennapokat, egy értelmetlen maratoni futásban. Rendkívül nagy mélységeket éltem meg. A teljes lelki pusztaságig. Ebben a kiüresített állapotban, megadtam magam, már nem harcolva, dacolva Istennel,nem volt benne egy kis üzletelés, Semmi nem volt. Pusztaság volt. Egyetlen dolgot voltam képes megfogalmazni az elmémben, megadva magam: „Ne úgy legyen ahogy én akarom hanem Te. Úgy legyen ahogy te akarod, mert az jó lesz nekem. Vezess bárhová, követni foglak”

Ahogy teltek a hónapok, kinyílt a gondviselés kapuja. Kaptunk egy kis önkormányzati lakást, és bár még mindig nehézségekkel küzdünk, de otthonunk lett. Mint a virág mikor tavasszal bimbózni, nyílni kezd úgy nyílt ki az életünk, sorra egymás után éltünk megy csupa hihetetlen dolgot, amit el sem mertünk képzelni, nem is mertem kérni semmit, csak hálát adni, mindezért, amit kaptam. Láttam gyermekem kibontakozni, amikor talán életében először őszintén tudott hálát adni.

De örömünk nem tartott sokáig. Tavaly decemberben nem lett jó a rákszűrésem, már sokadszorra sem. Egy gyors csonkolásos műtét után nem tudtak mondani nekem semmi biztatót… „Bizonytalan” idő elé néztünk.

Felvet ilyenkor az ember minden eshetőséget, ha hisz ha nem, átmegy ezen a lelki hullámon ahol kérdések ezrei cikáznak a fejébe. Végigcsináltam, dolgoztam tovább, neveltem a fiamat, vártam az egyik eredményt a másik után, de még mindig nem jó.

Nem tudtam tervezni, elvesztettem a munkáimat, nem tudtam, hogy lesz…

Amikor eljött a szövettan ideje féltem, persze hogy féltem. Fel kellett vetnem a kérdést, képes vagyok -e arra hogy teljesen átadjam neki az életem és ráhagyatkozzam feltételek nélkül . Ekkor szólítottak be… Az érzés olyan volt, mintha kívülről filmeztem volna magam. Ahogy lassan lépkedtem előre, elrebegtem magamban:

„Istenem. bármi is legyen ezen a papíron, bármi is legyen odaírva, add, hogy erős legyek. Ne engedd, hogy meginogjon a lábam. Bármi is lesz rajta a te kezedből elfogadom, csak annyit kérek, legyen mindez a te dicsőségedre. Csak ennyit kérek” Ekkor béke, teljes nyugalom áradt szét bennem. Szeretet, melegség áradt szét a testemben, elöntötte a szívem, jelen volt Isten, ott volt velem, megígérte, hogy nem hagy magamra, oly sokszor hallottam már. De ez akkor új értelmet nyert!

A vizsgálatok kielégítőek voltak, de nem jók. Ám többé nem féltem, minden további vizsgálat után, újabb következett. Majd október 7-én átvehettem a tökéletes vizsgálati eredményem.

Meggyógyultam. Hogy mit éreztem nem tudom elmondani. Övé a dicsőség, és a hála. Legdrágább igém, Ézsaiás 43 sorai jutottak eszembe:

„Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, enyém vagy!
Mikor vízen kelsz át, veled vagyok.
Ha folyókon, azok el nem borítanak.
Mikor tűzön mész keresztül, téged meg nem éget, lángja nem emészt meg,
mert én vagyok Istened, az Örökkévaló, Izráel Szentje, Szabadítód.”

Azt kértem változtasson az életemen, kiüresített, hogy eltölthessen.

Azt kértem lépjen az életembe, beteg lettem, hogy megmutassa rajtam szeretetét, hogy képes felemelni, és számíthatok rá.

Azt kértem formáljon engem neki kedvessé, szenvedést kaptam, és ezért teljesen megváltoztam.

Sok mindent kértem, és megkaptam mindent amire szükségem volt, és mellé az Ő békéjét. Azt hiszem ennél ember többet nem kívánhat.

Átértékelődött az életem, a prioritások megváltoztak. Rájöttem, hogy a kirakat kereszténység messze van Isten akaratától, s hogy a végső célért bizony szenvedni kell, mert a jó vasat is tűzben próbálják meg. Mert ez formál át, és tesz rá képessé, hogy felismerjük akaratát.

Hálát adok mindazért, amitől megóvott, és mindazért, amit kaphattam kegyelméből. De az utam még most kezdődik csak el. Még nem vagyok kész. De örökre megtanultam, hogy soha nem hagy magamra, akkor, sem ha épp nem észlelem magam körül, s megtapasztaltam, hogy Isten ott lép be az életünkbe ahol legkevésbé várnánk.

Így talán még a múlt hét margójára….

Ezért is örülök a gyülekezeti alkalmak előtti az elcsendesülésnek; itt az alkalom, hogy megnyissuk a szívünket, felkészüljünk az ige hallgatására. Mert egész mélységeket képes megmozgósítani. Jó hogy itt járunk, ez a fejlődésünk jele.

Hálát adok Istennek a hogy András lelkész ilyen „szigorú” mert ettől hitelképes a szememben. Innen tudom, jó helyen vagyok. Voltam évtizedet olyan szentmiséken ahol komplett családi életet ismertem meg vagy az aktuális pletykarovatot, receptkönyv cserét.

De egymás nevét nem tudták… sem azt miért lógatja, a fejét a hölgy az első sorban.

Ott már baj van. Ha ilyen a nyáj, milyen a pásztor???

Én hálát adok, azért ami nekünk adatott, mert tudom, érzem és hiszem, hogy jót akar. talán kevesen látjátok, mert már itt ültök, én utolsóként érkezem, és látom mikor a palástot felvéve, a folyosó végén megáll…ahogy megáll…

Tudjátok, nekem elönti szívem egy „szent félelem.”

Látom, érzem benne a komolyságát annak, ahogyan készül arra, hogy minket vezessen. Ez a templom pedig Isten háza, Hozzá érkezem, Őt köszöntöm, és ez a mérce. Ezért maradtam itt, ebben a gyülekezetben. Ez megszenteli az alkalmakat és lehetőséget teremt Isten és ember közt, hogy egymásra találjon.

És még így is adatott nekünk egy szép hosszú folyosó ahol egymást ölelhetjük, köszönthetjük, és igen, tudunk egymásról megbeszélni mindent, ahol kicsik és nagyok otthon vannak.

Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek, aki imacsoportban vagy azon kívül is értem imádkozott, vagy bármely segítséget nyújtott.

Isten fizesse meg jóságotokat!

Van még betegség, nehézség, de szeretném, hogy tudd te is, hogy nem vagy egyedül. Soha nem leszel egyedül.

Dicsőség Istennek!

Horváth Szilvia

BEMUTATKOZÁS

Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat

Van egy hely Miskolcon, ahol titkokat, könnyeket és sóhajokat őriznek.

Fogják a kezet – érintés nélkül, simogatást adnak anélkül, hogy tudnák, kinek adják. Nem kérnek cserébe semmit, nem ismerik a TAJ számot, mégis tudják, hogy szükség van rájuk.

Elérhetők az utcáról, otthonról, kollégiumból és egyéb helyekről.

Ha valami fáj, ha valami történt, amit SENKIVEL nem lehet megosztani, de mégis ki kell mondani, hogy ne nyomja tovább a lelket, ne terhelje a lelkiismeretet.

Akkor jó tudni egy telefonszámot: 116-123

A telefonszám mögött van egy összeszokott csapat, fiatalok és idősek, a társadalom szinte minden rétegéből. Képviselnek egy ritka tulajdonságot: tudnak hallgatni és meghallgatni, nem vágynak elismerésre, kilétük titkos. Számukra nincs késő vagy korán, mindig van idő egy segítő szóra, ami talán a legnagyobb kincs.

Együtt valljuk Saint Exupery-vel: „Jól csak a szívével lát az ember.”

1947-ben Chad Varah anglikán lelkész Londonban az öngyilkosság megelőzése céljából elindította az első lelki elsősegély telefonszolgálatot, azzal a hirdetéssel, hogy „mielőtt kezet emelsz magadra, hívj fel!”

A Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat 1986 őszén alakult a B-A-Z. Megyei Kórház II. Ideg és Toxikológiai osztály integrált részeként és 1988. január 01.-én kezdte meg működését.

Megalakulásunkat az tette szükségessé, hogy ebben az időben Magyarország világviszonylatban élen járt a befejezett öngyilkosságok tekintetében.

Szolgálatunk a nemzetközi normák (IFOTESZ) alapján működik, célja az öngyilkosság megelőzése, a krízisintervenció és a mentálhigiénés prevenció.

Feladatainkat Missziós Nyilatkozatunkban foglaltuk össze:

1. Fő célunk a nap minden órájában, anonim módon segítséget nyújtani a magányos, bajba jutott embereknek telefonon keresztül.

2. Kiemelt feladatunknak tekintjük az öngyilkosság megelőzését és a krízisintervenciót.

3. Segítséget nyújtunk minden hozzánk fordulónak korra, nemre, politikai állásfoglalásra és felekezetre való tekintet nélkül.

4. Teljes mértékben tiszteletben tatjuk, a hozzánk fordulók személyiségi-emberi jogait.

Szolgálatunk non-stop, 24 órás ügyeletet lát el napi 3 műszakban.

A miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat a 116 – 123 európai segélyhívó számon hívható. Saját tulajdonunkban lévő belvárosi panelházban működünk.

Szolgálatunk tagjai 23 év feletti önkéntesek, akiknek kiválasztása szigorú elvek alapján

(pszichológiai szűrés, majd 150 órás tanfolyam sikeres elvégzése) történik. Jelenlegi létszámunk 37 fő.

Az ügyelők anonimek, csak ügyelői számmal jelentkeznek be és titoktartásra kötelezettek. A szolgálatunk működését nagy részletességgel kidolgozott Szervezeti és Működési Szabályzat és Etikai Kódex szabályozza.

A szolgálatvezető Várkonyi László mentálhigiénés szakember, a szolgálat alapító tagja, szakmai vezetője Molnár Erzsébet csoportanalitikus, mentálhigiénés szakember, szupervízor.

1997. óta alapítványi formában működünk, melynek elnöke Dr. Sólyom Enikő nyugalmazott intézetvezető igazgató főorvos.

Az ügyelők leterheltségét bizonyítja az a tény, hogy szolgálatunkhoz évente kb. 16-17.000 db híváskezdeményezés fut be, ebből 6-7.000 érdemi hívásnak tekinthető.

Hívásainkban a magány, izoláció, érzelmi problémák, testi-lelki betegségek, családi és párkapcsolati krízisek, alkohol és toxikománia, szexuális problémák, öregedés, gyász, és a munkanélküliség jelenik meg.

Hazánkban bár némileg csökkent az öngyilkosságok száma, de ezen belül a fiatalok és a fiatal felnőttek között viszont ugrásszerűen nőtt. A krízisek és a súlyos depresszióban szenvedők száma szintén emelkedett, amit az egészségügy, a miskolci pszichiátriai ellátás már nem tud teljes mértékben felvállalni.

A Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat tagja a Szamaritánusok világszervezetének, és a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ).

Ha valaki ezen bemutatkozásra kedvet érez, vagy szeretne részt venni ebben a segítő munkában, akkor az alábbi elérhetőségen jelentkezhet.

E-mail.: [email protected]

Tel.: Molnár Erzsébet: +3630 / 365-2576

K Ö S Z Ö N J Ü K!

KAPCSOLAT

https://www.avasdeliref.hu

www.facebook.com/refavasdel

Tel.: +3670-621-9761

E-mail: [email protected]

Gyülekezeti számlaszám: 10918001-00000023-43720001

Alapítványi számlaszám: 54500181-10026548

https://www.flipsnack.com/AndrasDande/h-rlev-l-2019-okt-ber.html